HTML

Mindenki örül, de senki sem mosolyog vagy Fordítva

...mondjuk úgy hogy helyet szeretnék adni a mezei filozófiának...bárki aki úgy gondolja hogy az ember nem csak arra született hogy befizesse az adót, meg állandóan azon stresszel-jen hogy miből lesz elég pénze hónap végen egy újabb doboz piros szofira vagy ne adj isten egész napos traumát okoz szamara az hogy a szomszéd macskája mar megint odaszart a küszöbre, akkor nyugodtan írjon és olvasson a blogon... ...lehet itt-ott lesz azért benne nemi "paraszt-megmozdulás" meg egypár képzavar...de ha nem tetszik ne `óvazsd...

Friss topikok

Ismeretlen magyar költők kiadatlan verseinek felkutatására irányuló terv-volume 1

2010.07.21. 11:32 dmolnar

A szolgáltató szféra munkavállalói számára a legnagyobb kihívást talán az jelenti(-heti), hogy mit csináljon akkor, amikor csak imitálja a munkát, magyarul nem csinálnak lófaszt sem. Én is a fent említett nyomorék munkakörben töltöm napi 8 feledhetetlen órámat. Viszont túlteng bennem az ambíció, hogy kitöltsem az üresjáratokat. Hosszas gondolkozó üzemmódban töltött percek után arra jutottam, hogy összegyűjtöm Moron Béla kiadatlan verseit és beposztolom.(Az ötlet kidolgozásában nagy szerepe volt H. Tamásnak. Ő hívta fel a figyelmem arra, hogy Tsúszó Sándor kiadatlan verseinek felkutatása milyen menőség volt a kilencvenes években. Tamás (és pár doboz Kozel) nélkül ez a poszt soha nem jött volna létre.)

 Szóva következzen:


 

Moron Béla: A zöldséges

 

 

hazafelé hajtasz
nagykővel a háton
arcon csap az öröm
nagy gond van a vállon
 
mit tehet az ember
kinél döntés nincsen
arcát tartva kéri
üsse meg az isten
 
isten nem üt soha
arcot felé tartva
majd ha hátat fordítsz
rádpottyan egy alma
 
nem is isten keze
volt bent a dologban
emer az ki tudja
rosszat tenni hogy van
 
fejbe csap az alma
volt aki nyert rajta
többiek meg szélben
dőlöngélnek balra
 
megdöntött a tudás 
mit alma hozott nékem
remélem ezután
mellém pottyan szépen
 
nem szeretném újra
izlelni az almát
szép fényes zöld színe
de az íze romlás
 
almák potyoghatnak
soha ne azt válaszd
amely legfényesebb
ízleld meg és várjad
 
talán íze szebb lessz
minden fényességnél
szíved maró savát
átmossa majd mézzé
 
inkább ne is lássam 
nem kellenek színek
maradok ki voltam
feketén, fehéren
 
fényes alma csillog
ragyog a nap fényben
bassza meg a világ
harapom hol érem
 

 
Ez lett volna a vers, de az is elképzelhető, hogy néhány részlet kimaradt, ugyanis nem lehetett teljes mértékben rekonstruálni a papirusztekercset, amire Moron Béla írta eme korai zsengéjét...
A tizenöt fős kutatócsoport tagjai, akik időt, pénzt és erőforrást nem kímélve éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy a világ megismerje Moron Béla munkásságát, egy új bizonyítékra bukkantak.
 
Találtak egy fényképet ami valószínüleg az író húszas éveiből maradt hátra. Természetesen a hírt hivatalosan még nem erősítették meg, de nem tudom ezt a terhet tovább hordozni és még a sajtótájékoztató előtt nyilvánosságra hozom...
 

 Itt van tehát a művész, amint éppen egy fa mögül les... Nem tudjuk biztosan hogy a fotó a vers megírása előtt vagy utána készült, de egy biztos: Moron Béla munkássága mindenképpen egy mérföldkő a magyar irodalom autópályáján.

 

A www.dmolnar.blog.hu az egyetlen médium ami valósidőben közli a Moron Bélával kapcsolatos kutatások eredményeit. Ezúton szeretném kérni kedves olvasóimat, hogy amennyiben új információk jutnak birtokukba a művésszel kapcsolatban, azt haladéktalanul tegyék be a kommentekbe. Ez a támogatás elengethetetlenül fontos annak érdekében, hogy a blog megőrizhesse vezető pozícióját.(dmolnar)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dmolnar.blog.hu/api/trackback/id/tr972165733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása