Senki ne gondolja, hogy az utóbbi időben kurva magas mértéket öltött posztolási kedvem, tulajdonképpen egy titkos projekt, ami az amúgy sem túl sok egyedet számláló olvasói közösségem megnyirbálására szolgál. (azért ez a körmondat jobban odabaszott, mint gyurcsány a magyar gazdaságnak - csak kár hogy értelmileg egy kicsit biceg). Nem-nem... Sőt, pont ellenkezőleg. Azt szeretném, hogy egyre többen olvassanak. Éppen ezért egy teljesen új(illetve tőlem nem teljesen megszokott) műfajjal próbálok még több piaci szegmenst elérni. Ha majd' bepisikélsz/-kakikálsz az izgalomtól, hogy megtudd, mi az, engedd el magad és sodródj tovább az árral(kattogj tovább...).
Mindenki tekintsen mélyen magába(még mélyebbre) és gondolkozzon el azon, hogy mit nehezebb? Jó kritikát írni avagy rosszat. Vagy eleve kritikát. Mármint olyat, amit minden jóindulat, félszembehunyás vagy hasonló pozitív hozzáállás nélkül annak lehet nevezni. Ennek tükrében haladj tovább Kedves Olvasó, ugyanis a továbbiakban megpróbál az író(jómagam) egy laza kis kritikát rittyenteni az egyik(nagyon ritkán előforduló) iszogatása alkalmából gondatlanságból elkövetett koncertrészvételről... Egyes szám harmadik személy ezennel kuka.
Helyszín: Tűzraktér, csütörtök este. Nincsenek túl sokan, de azért van néhány műkedvelő harmadéves szabad bölcsész, pár turista meg egy rasztás jamaikai a pultnál(aki pont most ment el). A többieket a közérthetőség kedvéért nevezzük a civil társadalom individuáljainak.
A színpadon valami jazzkompozíció, nevük nem publikus. Elsőre jóforma zenészeknek tűntek(külön hangsújozom hogy elsőre, és tűntek).
El is kezdődik a koncert, persze az első szám még nem nevezhető teljes értékűnek, mivel a gitáros folyamatosan a zárlatos gitárjával pöcsöl. Miután kicserélt tíz kábelt, hál'istennek inkább a búgás ignorálása mellett döntött, mintsem hogy tizenegyedszerre is kábelt cseréljen(ez egyértelműen pozitív számlára írható). Van még az énekes csaj, aki szintén nem egy színpadra termett egyede az emberi fajnak(nem teljesen sikerült eldönteni, hogy a kurvára kordinálatlan mozgása vagy a zeneszámok közötti, debilisen reterdált konferáló szövege volt zavaróbb), mentségére szóljon hogy nem volt olyan rossz hangja(csak ne kezdett volna énekelni). Összeségében ingyenes koncerthez képest nem is volt annyira fos a zenekar... Tízes skálán adnék nekik egy erős kettest...(a tíz a legjobb, csak hogy tévedés ne essék). Az egész performance leggyengébb láncszemét azonban a hangosító gyerek személyesítette meg... Namost, attól, hogy valaki a József Atkó lakótelepen kimagaslóan jól kezeli a hitachi hifitornyot, még nem biztos, hogy hangosítani is képes... Főleg nem azon a háromsávos foson, amit a tűzrakteresek mixpultként definiálnak. Komolyan mondom: egy Baranya megyei oviban komolyabb cuccot használnak az évközi előadások hangosítására.
Adott egy viszonylag kellemes hely, jól dizájnolt kocsma, ahol gyakran előfordul, hogy élőzenével próbálják emelni az est fényét. Felmerül tehát a kérdés(lehet hogy csak bennem), hogy mi a cukros faszért nem lehet egy kicsit jobb hangosítást biztosítani. Nem kéne sok hozzá... Használtan is be lehetne szerezni néhány cuccot... Vatera...E-bay...mittomén... De ha a minőségibb hangosítás elengedhetetlen kellékekeinek a beszerzése ennyire nehezen kivitelezhető, miért nem hívnak meg akusztikus zenekarokat... Vonósnégyes, trombitások meg ilyenek... Nem is tudom hova ragozni, a Tűzraktér hangosítása a hely talán egyetlen, de mindenképpen a legszembetűnőbb hiányossága.A tanulság számomra elég egyértelmű. Mindegy, mit mond a Pesti Est, ha jó zenekar játszik, ha rossz: ne menj a Tűzraktérbe konertre, mert rábaszol, mint Lakatos Józsefné(háztartásbeli) a házilégyre.
puszi
